Csak magamban gondolkodom,
Közben az Agyamat rágcsálgatom.
Túl sok mindent nem érthetek,
A nagyokhoz fel nem érhetek...
Eldobom hát a Koponyát!
(Mihez ér, azt vér színezi át.)
A Fénybe fordulva vak vagyok,
De hátha megvilágosodok.
Rosszul hittem, most már tudom.
Nem látok, és ezt nagyon unom!
A Káprázattól hapcizom
Az orromba az Agydarabom,
Ami még a számban maradt.
Kár. Ez volt az utolsó falat.
Elfordulok hát a fénytől,
mielőtt még úgy dönt, hogy megöl.
AGY
2008.12.10. 08:27 :: appgeneracio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zoszka.blog.hu/api/trackback/id/tr77814326
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
