A kislány rémülten állt a sötétben,
Egy mackót tartva a piciny kezében.
Mindeközben AZ messziről figyelte,
Kinek a ködben nem látszott a teste,

Csak azok a Rémszemek izzottak úgy...
Villant a mosoly, ahogy utána nyúlt.

Ta-damm, ta-damm - és már csak néhány lépés!
Ta-damm, ta-damm - halkul a gyermek-légzés!
Ta-damm, ta-damm - már csak centiméterek!
Sikoly-örvény, megdagadt utőerek...

Törik a csont, és koppan a koponya,
Csattan a bél, és rág hegyes fogazat.
Dobog a szív, még csámcsog az Árnyalak,
Roppan a térd, és rág hegyes fogazat.
Szakad a haj, és pottyan a húscafat,
Robban a szív, és rág hegyes fogazat...

Az a piros folt meg csak nő virítva,
Hogy mackó száját csitítsa visítva...