Félelmes Vaskapuk előtt állva,
A lelkem mélyéről kiáltva
Várok. Hogy mire? Ez jó kérdés;
Körülvesz a gennyes, mócsingos érzés.
Halál bűze száll a szél szar szárnyán
Száz sziget, szeglet és szög határán
Nedves orrlyukaimon keresztül:
A Halál Szaga maga az agyamra vetül.
Hirtelen könnyűnek érzem magam,
Mint izzó pernye tűzről pattantan;
Magasba vágyok Kapuk mentén
Emelkedvén, a Túloldalt meg-meglesvén.
Túloldalon megannyi húscafatok,
Száz halott közt haldokolok:
Rokonok, barátok, szerelmek ölnek
Kézzel, tűzzel, szemmel engem meg.
Hogy lehet? Hisz' én csak itt lebegek!
Hajóim a halálbűzös fellegek,
A nyakamon bélszag tekereg,
De akkor sem lehetek lent, Öreg!
Szent Szar!
2008.11.24. 19:30 :: appgeneracio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zoszka.blog.hu/api/trackback/id/tr26786492
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
