Szemeimben remeg a cél.
A fém számban hideg acél,
mégsem fagy meg bennem a vér,
ahogy most a nyelvemhez ér.
A csőnél keményebb szavak
támadtak: ledőltek falak,
a szívem ezerré szakadt,
millió folyamban szaladt,
és mikor átszakadt a gát,
elhagytam tegnapot és mát.
Szememből szökött vérkönny ár
sírta, búgta, mennyire kár.
Most az ujjam a ravaszon.
Nem élek már több tavaszon.
Ujjam a ravaszon
2009.02.06. 12:19 :: appgeneracio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zoszka.blog.hu/api/trackback/id/tr30926166
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
