Azt álmodtam, hogy Sarkadkeresztúron -egy alföldi faluban- Lego versenyt rendeztek. Mindenki hozta a saját, házi gyártmányú Lego csataautóját. A helyszínen lehetett venni rakétákat, páncéltörő lőszereket és mindenféle kiegészítőket. A harc előtt kaptunk egy-egy műanyag gyerek órát, hogy stopperrel mérhessük a játékidőt. A küzdelem egy erre a célra átalakított terepasztalon zajlott -nagy fehér asztal összefirkálva, rajta egy csomó szemét. Én a tumac nevű indiánnal kerültem össze, akit már nagyon vártam, ugyanis ott ébredtem fel a helyszínen a saját ágyamban -a sarkadkeresztúri focipálya szélén. Mikor megjelent, hozta a kezében a csataautóját. Láttam, hogy az övén van rakétavető. Ekkor megijedtem, mert az enyémen nem volt, csak páncéltörő lőszer. Elkértem tőle a harci járművét, hogy megnézzem. Igazából megpróbáltam kárt tenni benne, de nem sikerült, mert nagyon jól volt összerakva, pedig még bele is haraptam... ehehe. Miután a terepasztalhoz fáradtunk eligazításra, és hogy megkapjuk a Mickey Mouse óránkat, kezdetét vehette a harc. Felállítottuk egymással szembe a csatagépeinket az asztal végein, majd mélyen egymás szemébe néztünk. A feszültség nőttön nőtt. Kis egyeztetés után harmadjára sikerült elindítani a stoppert mindkét órán. Tumac a kocsijához kapott, és látom, hogy már élesíti az első rakétát. Nekem közelebb kellett mennem a páncéltörő lőszereim kisebb hatótávolsága miatt. Ekkör fütyült el mellettem az első rakéta, de ilyen füttyöt még életemben nem hallottam. Tök sokáig tartott. Ekkor ébredtem fel a HÉV-re... :)